Saját szoba

Van egy játék, kisbabáknak. Egy gömb, amelynek különféle mélyedései vannak, és ezekbe különböző formákat (henger, kocka, csillag) kell beilleszteni. Adott lyukba csak adott forma megy bele, és bár ez a játék fejleszti a babák formaismeretét, semmi alternatívát, a normától való eltérést, kreativitást nem enged meg. Úgy érzem, túl sokan élnek úgy, hogy csak egy-egy formát… Tovább »

Ezekben a napokban nagyon hiányoznak azok a szürkének nevezett hétköznapok. Számomra a hétfőtől péntekig tartó időszak az ünnep. Ekkor történnek a valódi, váratlan, számomra igazi csodák. Amelyekre nem készülünk, nem akarjuk őket, csak megtörténnek. Ilyenkor az ember idejét beosztják a teendők, és csak rajta múlik, felfedez- e egy apróságot maga körül: meglátja-e a cinkét az… Tovább »

Elemi erővel hat rám, akárhányszor csak elém téved, Karinthy Előszó című verse. Tudod, kedves ismeretlen és rejtélyes Olvasóm, ebben a versben van az, hogy “Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. Annyira elcsépeltük ezt a sort, pedig a web 2.0 erről szól. Van egy titok, egy kimondhatatlan, feldolgozhatatlan, vagy éppen valami, amit nem kellene kimondani,… Tovább »

Ha valaki egyáltalán erre a blogra téved, most vagy nagyon ki fog akadni, vagy nagyon egyetért majd. Középút, azt hiszem, nincs.  Essünk is túl rajta. Momentán egyedül szeretnék a legjobban karácsonyozni.  (Már hallom is a hangokat: meg fogod még bánni, hogy lehetsz ilyen önző, örülj, hogy van kivel.) Manapság már vannak, akik el merik mondani,… Tovább »