Aggodalom. Ha beütöm a (most egy életre megbélyegez, hogy hogyan írom le) szóval a keresőbe, csupa keresztény és/vagy ezoterikus oldal jön ki olyan tanításokkal, hogy aggódni fölösleges. Mert ha nincs módod megváltoztatni a dolgokat, akkor ugyebár, minek. Ha pedig van, akkor mire vársz? Ez így igaz is, de… Mondd ezt annak, aki nem a fenti életszemléletek egyike, másika, netán mindkettő alapján él. Díjazni fogja. Az aggodalom nem egyenlő a szorongással, és ha az ember amúgy nem halálra parázza magát, akkor bizonyos esetekben igenis van haszna. Manapság divat mindent a sorsra bízni és jeleket látni mindenben, még abban is, ha aznap jobbról balra haladt át egy hangya az ember előtt. (Én inkább partvist ragadok. Nyugi, csak kipaterolom.) Azonban vannak olyan emberek, akik egyszerűen csak küzdenek a saját boldogulásukért. Tanulnak vagy dolgoznak örömmel, mert tudják, hogy a képlet egyszerű. Kis lépésekkel biztosabban el lehet jutni a célhoz, mint úgy, ha kihagyjuk a tapasztalat lépcsőfokait. Tehát ezek az emberek szorgalmasak, és nem érzik sorscsapásnak, ha erőfeszítést kell tenni. Nem várják, hogy pénzeső hulljon rájuk, amiért pozitívan gondolkodtak aznap, hanem mennek, és megcsinálják, amit kell. (Jó teszt arra, hogy ki ilyen, egy nagy családi/baráti összejövetel. Akit minimum izgat a buliban képződött szemét és mosogatnivaló, annak máris üdv a klubban.) Az igyekvő ember pedig időnként aggódik, hogy jól sikerül-e majd egy terve. Hogy felveszik-e egy suliba, egy jó munkahelyre, hogy érdekes lesz-e egy prezentációja, finomra sikerül-e a túrós szuflé (lassan átnevezhetném a blogot). Ezt én nem negatív aggódásnak, hanem pozitív erőgyűjtésnek, koncentrálásnak, esetleg felelősségnek hívom. Mert ha nem tekintek előre, és nincs bennem egy egészséges drukk, akkor nem is érdekel az egész. Vannak tehát olyan emberek, akiknek ilyenkor egyszerűen nem recept a pozitív gondolkodás. Vagy lehet, hogy éppen ez a pozitív gondolkodás. Valami pozitívat létrehozni akaró gondolkodás, aminek a tulaja nem szeretne veszni hagyni valamit azzal az indokkal, hogy a sors biztosan jobban tudja. Szóval, ne zavarjuk egymás munkamódszereit.