Végül is gondolhattam volna…de most már mindegy. Van még egy ugyanilyen című blog. Kellemetlen. Na de a “vetélytárs” egy kifejezetten feminista oldal, az én saját szobám pedig mást jelent. Nem vagyok feminista, azaz… Csak sorjában.
Virginia Woolf Saját szoba című könyve abból indul ki, hogy “a nőknek rendelkezniük kell pénzzel és saját szobával, ha regényírásra adják magukat” /Bécsy Ágnes fordítása, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996, 6. oldal/ Márpedig a nők évszázadokig nem rendelkeztek sem pénzzel, sem azzal a bizonyos saját szobával: “hogy saját szobája legyen -nyugalmas szobáról, zajmentes szobáról ne is beszéljünk-, az egészen a tizenkilencedik század elejéig szóba sem jöhetett, hacsak a szülők nem voltak kivételesen gazdagok vagy nagyon előkelők” /74. oldal/.
Miért érdekes mindez a XXI. században, amikor ma már nem csak egyetemre járhatunk, hanem egyenesen nőuralom van sok szakon? Azért érdekes, mert még ma is sok nő “teremtőerejét” (ez is Woolf szava) köti gúzsba a sok prózai teendő, és ezek miatt tényleg nem is olyan egyszerű dolog írni. A regényírás bármit szimbolizálhat, például nálam a tanítást. Imádom, de sokszor kizökkenek egy óra tervezéséből, mert kimosott a gép, vagy kezd igencsak jó illata lenni a túrós szuflénak. 🙂
Nem panaszkodom, jó életem van: a nehézségek is beletartoznak. Van sok lehetőségem, jó családom, és a túrós szuflé tényleg jól sikerült. Nem vagyok feminista, ha a feminizmus a férfiak iránti haragot jelenti. Az vagyok, ha Beauvoir- és Gilmore Girls-rajongónak lenni feminizmus. 🙂
“Végzetes, ha csupán csak férfi vagy csupán nő, az író nő-férfi vagy férfi-nő kell hogy legyen.” /146. oldal/
A saját szoba nálam egy saját világot jelent, amiben helyet kap minden, ami boldoggá tesz. És az ajtaja nyitva áll a Férfi előtt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: